Az elmúlt egy év elég sok változást hozott az életembe. Elkezdtem dolgozni, mellette ügyebár egyetem és sok-sok buli. Ezzel párhuzamosan sok barátot elveszítettem, egy részének elvesztését szívből bánom, de néhányuk elvesztése kissé megviselt. Ennek ellenére boldog vagyok, hiszen életem megváltozásával párhuzamosan új barátokat is kaptam. Életem első 18 évében elég sok problémát okozott, hogy nem tudtam egy baráti társaságba sem beilleszkedni, egyszerűen a saját korosztályommal sosem találtam meg velük a hangot. Ez az egyetemmel egy időben teljesen megváltozott, mikor lehetőségem nyílt nálamnál 4-5, esetleg többel idősebb társaságokat megismerni. Mostanra eljutottam odáig, hogy bekerültem két olyan társaságba is, ahol jobban érzem magam mint bárhol máshol a világon. Egyenként is nagyon kedvelem az embereket és együtt is.
Az egyik ilyen társaság egy gimnazista osztálytársakból álló 4-5 fős társaság. Pár héttel ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy ez a társaság meghívott egy három napos kiruccanásra Siófokra az egyik srác családjának nyaralójába. Megtiszteltetés volt, igazán. Mikor egy olyan baráti kör, akik immáron 9-10 éve vagy már régebbóta ismerik egymást, meghívnak maguk közé egy szűk körű buliba, úgy, hogy alig ismernek egy éve.
A sors sajnos vagy hál'istennek, úgy döntött, hogy bekapok egy vírusos fertőzést, ami ellen küzdve a szervezetem erős lépfájssal és ennek folyományaként vállfájással jutalmazott. Így jó pár napig csak fájdalomcsillapítón élten. Nos, mint tudjuk az alkohol és a fájdalomcsillapító nem a legjobb párosítás, így az első este nem nagyon voltam képes alkohol fogyasztására. Utólag nem is bánom. Van egy olyan képességem, hogy képes vagyok józanul is úgy viselkedni és érezni magamat, mintha erőteljes alkoholos befolyásoltság alatt állnék. Természetesen teljesen reálisan látom a körülöttem lévő világot és ésszerűen fel is tudom fogni. (Ami ugye részegen nem nagyon megy az embernek.)
A megérkezésünktől számított 2 óra múlva a társaság túl volt a 10 feles pálinkáján is, így a vacsora sütése rám maradt. Egész pontosan Anyuval ketten csináltuk, bár Anyu már nem nagyon tudta merre van az arra meg az erre... :)
Viccesek voltak néha a gyerekek. Ez alatt a pár nap alatt voltak olyan kisebb-nagyobb szösszenetek, melyek rendesen megfűszerezték az ott tartózkodást.
Az első ilyen a Tesco-túra volt. Mikor kiderült, hogy van jogosítványom és inni sem szándékozom az egyik kedves barát átadta a kocsija papírjait és a kulcsot, hogy most akkor két napig én fogok vezetni. Így nem lepődtem meg, hogy egyszer csak odajönnek hozzám, hogy most megyünk vásárolni. Ezelőtt nem sokszor jártam Siófokon, így nem is ismertem a járást, pláne nem kocsival. Kénytelen voltam a fiúkra hagyatkozni az útirányban. Nem volt valami élvezetes mondhatom. Mikor utólag szólnak, hogy az előző kereszteződésnél kellett volna lefordulni, úgyhogy ahol tudsz fordulj meg. Köszikösziköszi. Kettőszáróvonal, "U" fordulás...(legalább 3 hónapja nem vezettem). Megérkezés Tescoba, természetesen nagy bevásárlókocsi, a két férfiember visszatér a gyerekkorába, futkosnak, rohangálnak, szörfölnek a kocsival, néha majdnem elsodornak néhány árupiramist, de nem tudom hogyan, megússzuk különösebb baleset nélkül a történetet. Külön élt adott a dolognak, hogy csak egy üveg Jägert vettünk, amit persze a 3 nap alatt nem ittunk meg, sőt, végig a csomagtartóban maradt... :)
Vissza a nyaralóba, vacsora. Szerénytelenség nélkül állítom, hogy kifejezetten ehető kaját csináltunk, (vagy mindenki annyira részeg volt, hogy már minden mindegy volt) ugyanis percek alatt elpusztítottak mindent, pedig nagy mennyiségű sült hús és debreceni volt. Biztosan mindenki találkozott már olyan szituációval, hogy azt gondolta, hogy ennek a társaságnak már csak az ágyába kellene kikötnie. Nos én is ezt gondoltam, de a többiek nem. Így éjjel 11-kor kocsiba be (6an egy Opel Astrába), irány Siófok belvárosa, belevetjük magunkat az éjszakába. Pár hosszú óra és néhány sör után megtaláltuk a Szórakozóhelyet, zene, tánc miegymás. Anyuval közben elmentünk boltba, mire visszaértünk elég sok minden történt. Az egyik fiú egyszercsak Invisible Man-t játszott és eltűnt a siófoki éjszakában, egyik barátnő utána egy közben összeszedett fiúval, közben másik kanunk becsajozott (nem árultuk el neki, de a leányzó barátai szerint Siófok k***áját sikerült összeszednie), majd ő is eltűnt. Maradt 3 kicsi indián. A maradék fiú is igyekezett egy Tündérkét keríteni magának, kevés sikerrel. Anyu és én jókislányosat játszottunk(ritkaság), táncoltunk, beszélgettünk... Hajnali 4re már 4+1 főt számláltunk, így elindultunk hazafelé. Otthon még egy jóéjt cigit elszívtunk majd, pizsi fel, ágyba be.
Már-már aludtunk volna, mikor jött a telefon. Az Invisible Man-ünk előkerült, telefonja lemerült, közben pedig bevitték a fogdába a rendőrbácsik, valószínűleg azért, hogy kicsit józanodjon. Nem tudom mit csinálhatott odabent, de 2 óra után kiengedték (vagy kirúgták?), mikor beült a kocsiba még olyan csacsi részeg volt, hogy beszélni is alig tudott. Hazaérünk, leparkoltunk, kiszállunk a kocsiból, hangok az erkélyről. A maradék fiunk is megkerült, mint kiderült hazataxizott a lánykával. :). Így ért véget az első esténk, mely kicsit sem volt eseménytelen.
Reggel, délben, szépen lassan mindenki kimászik az ágyból. Az első meglepetés akkor ért, mikor az a barátunk akinek a 7 órási vonattal el kellett volna utaznia, mert 10től és délután 3tól vizsgáznia kellett volna, egyszer csak előmászik a szobájából...Majd sztorizás az estéről. Jó hangulatban telt az ébredés. Reggeli után Balatonpart, közben beszélgetés Anyuval a gyerekkorról és a gyerekes felnőttekről. Fürdés után bevásárlás Tescoban. Természetesen mindannyian mentünk, két kocsival. A fiú-lány arány megengedte, hogy legyen egy lányos és egy fiús autó is. Bevásárlás 8an, kicsit olyan, mintha a család elment volna nagybevásárolni. Bár lerítt rólunk, hogy nyaralunk, néhányan bikiniben és fürdőgatyában jöttek :). Már a pénztárnál áltunk, mikor kiderült, hogy mindent vettünk csak kenyeret nem. Így egyikünk elszaladt kenyérért. Mire visszaért a többiek már fizettek, én megvártam. Kissé méglepett, mikor elkezdte majszolni a kenyeret a sorban állva. Most kell leírjam az öltözékét: szalmakalap, ing, kockás fürdőnaci, tökig felhúzott zokni. Az enyém: nyárias fehér szoknya, bikinifelső. Aki egy kicsit is vizuális típus el tudja képzelni. A legtökéletesebb leírás pedig: "Úgy néz ki, mint egy igazi tenyeres-talpas parasztlegény, aki becsajozott."
Hazafelé is a fiús-lányos autó kombót választottuk. Nincs túl régóta jogosítványom és nem is tartom magam különösebben tapasztalt vagy jó sofőrnek, de néha fel tudnak húzni azok a férfiak, akik azt hiszik, hogy mert farkuk van jobb vezetők a nőknél. Történt ugyanis, hogy kifelé tartva Siófokról elhúzott mellettünk egy autó teli fiúval, hozzátenném én sem 50-nel mentem, szóval ők legalább 80-90-el mehettek. A sors, a drága, úgy hozta, hogy a következő pirosnál, ami a városhatár előtti utolsó lámpa volt, pont egymás mellett álltunk meg. Gusztustalanok és bunkók voltak. Mutogattak, bőgették a motort, még talán füttyögtek is. Nos mit szépítsem a feminista énem kitört. Felkapcsoltam egyesbe, és levettem a lábam a fékről, hogy minél gyorsabban el tudjak indulni. Olyan gyönyörűen lőttem ki, hogy a másik autóban csak pisloghattak, mikor mi már túl voltunk árkon-bokron... Kicsit meghízott a májam. Gyönyörű volt. Megmutattuk.
A nap további része ugyanolyan családias hangulatban telt, mint azelőtt. A fiúk főztek (kicsit azért segítettem), a lányok addig beszélgettek, napoztak, olvastak. Igazán jó volt. Vacsi után elszívtunk 3-an egy kis Joe bácsit(inkább nagyobb volt), majd elkezdtünk Én-még-sosemet játszani. Aki ismeri a játékot, az tudhatja, hogy az egyik legjobb csapatépítő felnőtt játék. Igaz, hogy nálunk annyira nem jött be, inkább csendesen néztük a csillagokat és halkan beszélgettünk. Meghitt volt. Nagyon is.
Örülök, hogy lejuthattam velük Siófokra és talán még jobban meg is szerettem őket. Új arcukat is megmutatták, nem csak a kocsmázós-bulizós arcukat mutatták, hanem az emberit is.
Hálás vagyok, hogy ott lehettem és velük lehettem és szívből remélem, hogy nem ez volt az utolsó velük töltött Siófoki túra.
